Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Biszku Béla, az ellenreformer
„Mindannyiunk szégyene, hogy a diktatúra évtizedei után, amikor nem lehetett a forradalmat büntetlenül forradalomnak nevezni, most nem lehet büntetlenül ellenforradalomnak nevezni.” Révész Sándor (NOL):
Biszku Béla katolikus földműves családban született 1921-ben a beregi Márokban (ma Márokpapi). Családjával még gyerekként Budapestre költözött, lakatosinasnak állt, kamaszként csatlakozott az ifjúmunkás-mozgalomhoz, aztán a Vasas Szakszervezethez, majd 1944-ben az illegális kommunista párthoz. 1944-45-ben ő volt az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik vezetője.
A háború után ő szervezte meg a kommunista pártot Angyalföldön. 1953-ig pártfunkcionáriusként dolgozott a Budapesti Pártbizottságon és Kőbányán. Nagy Imre első miniszterelnökségének idején a Politikai Főiskolán temetkezett bele a tanulmányaiba, Nagy Imre bukása után pedig a kerületi pártbizottság első titkáraként ő lett a főnök az elődje, Kádár János számára oly kedves és fontos Angyalföldön.
Kádárral ellentétben ő 1956-ban egy percig sem „ingadozott". Neki a Rákosi-féle terroruralommal az volt a legfőbb baja, hogy nem üldözte kellő erővel a rendszer „igazi" ellenségeit. Biszku a felkelés kitörése utáni napokban ismét fegyveres ellenállást szervezett Angyalföldön, de ezúttal nem nácik és nyilasok, hanem szabadságharcosok ellen. A forradalom fölszámolásának időszakában és azt követően ő lett Kádár egyik legfőbb bizalmasa. Több mint két évtizeden át a legszűkebb pártvezetés (a Politikai Bizottság) tagja volt. A forradalom utáni legsötétebb években ő volt a belügyminiszter, a megtorlások operatív irányítója.
1962-től másfél évtizeden át a pártközpont nagy hatalmú adminisztratív titkáraként tevékenykedett. Mindig a párt konzervatív, reformellenes szárnyára helyezkedett. A hetvenes évek elején a Kádár megbuktatásával és a pártdiktatúra megkeményítésével próbálkozó Komócsin-csoporthoz tartozott.
Nem értett egyet sem az (egyébként is elakadt) gazdasági reformmal, sem a csúcsértelmiség megnyerésére irányuló aczéli kegyosztó politikával. A tervgazdálkodást piaci elemekkel kiegészítő reformot munkásellenesnek és a korrupció melegágyának tartotta. 1978-ban, amikor a reform felélesztésének lehetősége „fenyegetett", vezető káderek korrupciós ügyeiről összeállított anyaggal igyekezett a szovjet pártvezetést Kádár ellen fordítani. Ebbe a kísérletbe Kádár helyett ő bukott bele. 57 évesen nyugdíjazták, jelentéktelen szakszervezeti funkcióba száműzték, és bukott emberként élte végig hátralévő majdnem négy évtizedét.
2010-ben Novák Tamás és Skrabski Fruzsina etikailag igencsak kétes átveréssel filmet készített Biszkuról, akinek azt hazudták, hogy szülőfaluja kívánja megünnepelni őt, mint jeles fiát. Az átverésnek semmiféle tényfeltáró funkciója és hozadéka nem volt, mert Biszku éppoly őszintén vállalta nézeteit azok előtt is, akik nem lódították magukat a tisztelőinek, és éppúgy hazudott a megtorlásokban játszott szerepéről, mint amikor más formában szembesítették az őt vádoló dokumentumokkal.
Biszku az 1956 utáni kivégzéseket jogosnak, a forradalmat ellenforradalomnak nevezte, és kitartott amellett, hogy ő belügyminiszterként konkrét ügyekbe, bírósági folyamatokba nem avatkozott bele. Számtalan dokumentum tanúskodik arról, miként tárgyalta meg a szovjet és magyar potentátokkal, hogy ki, milyen perben, milyen ítéletet kapjon, s miként követelt több kötelet és nagyobb szigort. Ez az abszurd tagadás nem önmentés volt, hanem kitartás azon kincstári fikciók egyike mellett, amelyekre annak idején a pártállami diktatúra legitimitását alapozták.
Biszkut élete végén bíróság elé állították. Első fokon öt és fél évre ítélték, leginkább a salgótarjáni sortűz felbujtójaként, mert tagja volt annak az ideiglenes pártvezetésnek, amely határozottabb cselekvésre ösztönözte a karhatalmat. Biszku sok kiváló ember haláláért volt felelős, de tarthatatlan indoklással ítélték el. A megismételt eljárásban pedig többek között azért marasztalták el, mert találtak a lakásában pár töltényt, s mert az volt a véleménye 1956-ról és a „proletárdiktatúráról", ami.
P. S.: Mindannyiunk szégyene, hogy a diktatúra évtizedei után, amikor nem lehetett a forradalmat büntetlenül forradalomnak nevezni, most nem lehet büntetlenül ellenforradalomnak nevezni. A Biszku elítélésére használt, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek kicsinyítését, tagadását tiltó törvény éppen abban a szellemben született, amit Biszku Béla megingathatatlan meggyőződéssel képviselt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >