Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Nyelv és propaganda a náci Németországban
A zsidók féregnek (Gewürm) nevezése a nyelven keresztül előkészítheti a fizikai megsemmisítésüket, hiszen a [valódi] férgeket eltaposni nem bűn, ellenkezőleg. Mártonfi Attila (Nyelv és Tudomány):
Victor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című könyve arról szól, naplószerűen, némi (ön)iróniával fűszerezve, miként lehet egy társadalmat, annak tudatát totálisan megszállni lépésről lépésre a nyelven, a szóhasználaton keresztül. Mivel nem egyszeri eseményről van szó, érdemes ismernünk ennek módszereit, hogy könnyebben védekezhessük ellene.
(...) ...a Harmadik Birodalom nyelve szegényes: eszközeiben és rétegzettségében (regisztereiben, stiláris változataiban) egyaránt. Miben lelhetjük ennek okát? Egyrészt abban, hogy a legszélesebb rétegeket is meg akarták szólítani, így azt a közös minimumot kellett megcélozni, amely a társadalom különféle csoportjai számára egyaránt befogadható. Másrészt viszont a szegényesség, egyhangúság a hatalmi struktúra, a gondolatvilág egyszemélyi központú, monolitikus voltából fakad: mindenki a Führer nyelvi produkcióját volt hivatva követni. Harmadrészt szintén az egységesség felé tolta a nyelvhasználatot az a tény, hogy egy szorosan összetartó szűk csoport terjesztette ki a hatalmát egy egész országra, így a korábbi belső zsargon elemei, a klikkszavaik terjedtek el az egész nyelvközösségben.
Ez a szegényesség persze egyben sivárságot is jelentett: ebből fakad, hogy igazán speciális szóalkotási vagy nyelvformálási módokkal nem élt a Harmadik Birodalom, a meglevő egyszerű eszköztárat fordították hatalmi céljaik szolgálatába. Minthogy a goebbelsi propaganda valójában elsősorban fogalmi és képi síkon működött, a nyelv csupán eszköze volt a szükséges fogalmi és képi üzenetek továbbításának, az egyszerű, sivár nyelvezet is elégséges volt hordozónak: sőt ez a hordozó juttatta el igazán széles rétegekhez az üzenetet.
A manipulációs technika lényege az egységes központi stratégia szigorú végrehajtása volt – szükség volt tehát a nem uralható kommunikációs csatornák megszüntetésére. Ezt szolgálta többek közt a világvevő (Weltempfänger) rádiók helyett a csupán egyetlen csatornát fogni képes néprádió (Volksempfänger) bevezetetése. A központi gépezetet egészítette ki a személyes kapcsolatokon keresztül terjesztett, tehát a hitelesség látszatát nyújtó suttogópropaganda (Flüsterpropaganda). Ez a mai kor gerillamarketingjére emlékeztet: tehát a rendszerrel valóban vagy látszólag nem konform üzeneteknek szájról szájra történő terjedése a társadalomban. Totális rendszerekben ez egyrészt lehet egyfajta repedés a monolitikus államon, másrészt viszont az állam is használhatja a saját kommunikációs stratégiája részeként, például a közvélemény szondázására is.
A propagandagépezet működésbe lép
Az ellenőrzött csatornákon immáron lehetett unásig ismételgetni, sulykolni a tömör, reklámszerű frázisokká fogalmazott üzenetet. Az új, tudatosan kialakított kommunikációs stílus alapjául a képalkotás szolgált. A használt metaforák alapvető jellemzője az volt, hogy a dolgok puszta megnevezése helyett vagy mellett a közvélemény számára erősen értéktelített vagy értékhiányos másik dolgot említettek (pl. a zsidók féregnek (Gewürm) nevezése a nyelven keresztül előkészítheti a fizikai megsemmisítésüket, hiszen a [valódi] férgeket eltaposni nem bűn, ellenkezőleg).
(...) A félelem nagyon fontos egy totális rendszer számára, több okból is. Egyrészt kiszolgáltatottá teszi az alattvalókat, tehát semlegesíti a rendszerre gyakorolt veszélyességüket. Másrészt ugyanakkor az irányított, a csoporton kívülre (zsidókra, cigányokra, románokra, pirézekre, ufókra stb.) mutató irracionális félelem az egyik legerősebb indulat, ezáltal intenzíven motiválja a különféle harci(as) cselekmények végrehajtására a tömegeket. Pusztán e két erőnek a megfelelő adagolása tökéletes hadi gépezetté alakíthat egy társadalmat.
Fanatikus monumentalizmus
A vázolt nyelvi szegényesség szoros kapcsolatban állt a birodalmi pátosszal, monumentalizmussal, szentimentalizmussal, giccsel. A tömegek számára ez utóbbiak minden bizonnyal el is fedték a nyelvi eszköztár szegényes voltát. Az egyik első ilyen jellegzetesen patetikus-giccses szó a vérlobogó (Blutfahne) lehetett, de tipikus volt – magyar fordításban – fiúk (Knaben) és lányok (Mädchen) helyett szentimentálisan-emelkedetten ifjakról (Jungen) és leányokról (Mädel) beszélni. A monumentalizmus és egyben a gőg tipikus megnyilvánulása a történelmi (historisch) jelző unos-untalan használata: történelmi jelentőségűnek titulálták egy-egy útszakasz felavatását vagy egy egyszerű aratóünnepet is. Ez a jellegzetesség szintén arra vezethető vissza, hogy a széles rétegeket akarták és tudták megszólítani – a pátosz és a giccs az érzetek szintjén kiválóan tudta pótolni a valódi értékeket.
A tömegek erőteljes manipulációjára épülő rendszerek kommunikációjában alapvető fontosságú elv, hogy az explicit közlemények elsődleges célja a valóság elfedése, módosítása, gyakran épp ellentétébe forgatása. (A Talleyrand-nak, a francia diplomatának tulajdonított szállóige szerint: „A beszéd arra való, hogy elrejtsük vele gondolatainkat.”) Ezt a jellegzetességet használta fel a szövetségesek hírszerzése is: a náci propagandasajtó tartalomelemzése során a látványos hiányokat, torzításokat keresték – ez árulta el a legtöbbet Hitler és köre szándékairól. De a „sorok között olvasás” is a központi akaratnak alávetett szövegnek épp erre a jellegzetességére épít. Ha például egy értékes magánkönyvtárat biztonságba helyeztek (sichergestellt), valójában azt jelentette, a könyveket az állampárt megbízottjai ellopták. (...)
Kigúnyolva, megalázva
A Harmadik Birodalom nyelvének írásjelhasználatával kapcsolatban elsőre meglepő lehet, hogy az írásbeliségben kifejezetten ritkán éltek a felkiáltójellel: az expresszivitást inkább a kifejezés szintjén érték el. Gyakran használt eszköz volt viszont az ironikus (vagy talán pontosabb így neveznünk: gúnyos) funkciójú idézőjel. Ezt az eszközt más, kirekesztésre törekvő politikai rendszerek, illetve kommunikációs aktorok is kedvelik: szellemileg semmisíti meg a vélt vagy valós ellenséget.
Hasonlóan megalázó – és egyben bevéső – eszköz volt, hogy a zsidó származású személyek említésekor mindig használták a zsidó (Jud) jelzőt (pl. a zsidó Klemperer (Jud Klemperer), a félzsidó Laguardia (Halbjude Laguardia)), miközben más etnikai vagy egyéb csoportok esetében ez egyáltalán nem volt jellemző. Szintén általánosan elterjedt volt a megváltoztatott nevet viselők korábbi családnevén is való emlegetése (pl. Trockij-Braunstein (Trotzki-Braunstein), Litvinov-Finkelstein (Litwinow-Finkelstein)), ezzel minden egyes alkalommal kétségbe vonva az egyén jogát saját identitása kialakítására. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >