2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Napi ajánló

Lyukas emlékezet?

„Ha visszasírjuk Kádárt, hogy ünnepelhetnénk Nagy Imrét, s a pesti srácokat?” Miklósi László (hvg.hu):

A Kádár-rendszer fundamentuma, hogy ’56 ellenforradalom volt. Ugyanakkor az emberek számottevő része e napokat a négy fal között forradalomnak nevezte. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal szemben ironizálva kis októbernek, finomkodva egy ideig októberi sajnálatos eseményeknek is hívták. A rendszerváltáskor Pozsgay Imre nevezetes bejelentése pedig a népfölkelés fogalmával ismertette meg a nagyközönséget.

Ami 1990-ig a tankönyvekben ellenforradalom volt, az első szabadon választott országgyűlés ünnepélyes deklarációja nyomán a következő tanévben forradalom és szabadságharc lett. (Tehát nem a történettudomány egyértelmű értékelése miatt változtatták meg a tankönyv minősítését.)

A rendszerváltás előtt különbözőképp tanították 1956-ot. Volt, aki hithű kommunistaként a pártvonalat követte. Számosan finom technikákkal érzékeltették véleményüket, netán arra biztatták tanítványaikat, kérdezzék meg otthon, mi történt. Voltak olyanok is, akik alig várták, hogy a „tiltott gyümölcs” szóba kerülhessen. A rendszerváltáskor hirtelen szabaddá és hivatalossá is vált a forradalom ünneplése. Elárasztották a pultokat, boltokat az ezzel foglalkozó, korábban ki nem kiadható könyvek. Az újdonság élménye azonban hamar szertefoszlott.

Napjainkban nem csupán a középiskolások, hanem a legtöbb egyetemista is a rendszerváltás után született, így nekik nem lehetnek személyes élményeik az előző rendszerről. Az iskolában egy ’56-os szabadságharcos unokája (dédunokája) padtársa lehet egy a karhatalmista unokájának (dédunokájának). Családi emlékezeteik igencsak különbözőek lehetnek 1956 forró napjairól. S persze a legtöbb mai diák felmenői nem vettek részt az egykori harcokban. Nekik alig van 56-os történetük. Igencsak érdekes beszélgetéseket, vitákat lehet tartani a történelemórán, ha előkerülnek a különböző családi történetek. Vajon hány iskolában élnek ezzel?

A történészek számára evidencia: 1956 forradalom és szabadságharc volt. Ugyanakkor a családi emlékezetek igen különbözőek lehetnek. Mit kezdhetünk ezzel a különbséggel? Végre beszélni kellene erről. Negyedszázada adósok vagyunk azzal, hogy közös történelmünk meghatározó eseményeit, traumáit elkezdjük végre megbeszélni egymással.

Miért maradt ez el? Ennek egyik oka, hogy a társadalom történelmi tudata igen zavaros. Különösen áll ez 1956-ra. A Kádár-rendszerben voltak, akik a nehézségek ellenére is aktívan ápolták a forradalom hagyományát. Sokan azonban az öröknek tűnő realitásnak megfelelően eltemették emlékezetükben annak az októbernek az emlékét.

Az ’56-os forradalom társadalomlélektani zavarában az eltérő tapasztalatok, személyes és családi történetek mellett tehát fontos szerepe lehet a több évtizedes társadalmi amnéziának is. A rendszerváltáskor úgy tűnt, végre helyére kerülhet ennek a meghatározó történelmi eseménynek a társadalmi megítélése.

Az 1990. évtől ’56 állami ünnep lett. A pesti srácokra immár öltönyben, nyakkendőben illett emlékezni. Az ünnep korábbi személyessége, családias, baráti jellege megváltozott…

Néhány éve az állami vezetők az egyik legfontosabb nemzeti ünnepnek tekintették az ’56-os forradalmat, 2015-re azonban az állami ünnep elenyészett. A folyamatos harcot folytató, nemzeti értékrendet magának valló kormányzat zavarban van ’56 szabadságharcának értékelésével. A történettudomány által elfogadott, az elmúlt évtizedekben elfogadott megközelítés helyett új, Nagy Imre nélküli (?) értelmezést keres. Az új narratíva felmutatásáig a tényleges állami megemlékezés szünetel…

A rendszerváltást követően sokan azt is gondolták, 20-25 év múlva utolérhetjük az ausztriai életszínvonalat. Az elmúlt negyedszázad ebben is fájdalmas kiábrándulást hozott. A társadalom jelentős része – torzítva, a tényeknek nem mindenben megfelelően – csak a jóra emlékezik: a munkalehetőség, kiszámíthatóság, a „szolid jólét” miatt alig titkolva visszamereng a Kádár-rendszerbe.

Ha visszasírjuk Kádárt, hogy ünnepelhetnénk Nagy Imrét, s a pesti srácokat?

2015. október 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább