Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
1920. június 4: a magyar nacionalizmus győzelme
„Kicsi, jelentéktelen, szegény, vacak országuk lett – de legalább tényleg az övék.“ Techet Péter (hvg.hu):
1920. június negyedike nagy nap a magyar nemzet történelmében. Kilencvenöt évvel ezelőtt a Habsburgok elnyomásától, európaiságától, reformjaitól, a dualizmus-kori liberalizmus fejlesztéseitől és a nemzetiségi sokszínűségtől szenvedett kis hazánk végre kivívta szabadságát, levetette a labanc igát, a liberalizmust, és félezer év után újra a magyar nemzet szuverén állama lehetett. A tét ma sem kisebb: a hatvannyolcasok, a kozmopoliták, a liberálisok, a ma is köztünk élő labancok, az Európai Unió fanatikus hívei elárulnák Trianonban visszanyert szuverenitásunkat, és hazaárulóként Magyarországot újra naggyá, liberálissá, színessé, befogadóvá tennék.
Ma, mint egykoron Galíciából, ömlenek a bevándorlók Magyarországra, a jelenlegi kormány azonban nem a szabadelvűek tétlenségével nézi annak veszélyét, hogy terroristák, éhenkórászok, sőt mit több, jövőbeli Nobel-díjasok árasszák el hazánkat. A dualizmus-kori, kezdeti liberalizmus időszaka ugyanis megmutatta, hova vezet, ha Magyarország nem szuverén, és ha a liberalizmus határozza meg politikáját: az ország fejlődéséhez, elismertségéhez, sokszínűségéhez, iparosodásához, Budapest kiépüléséhez, stb. Ez pedig megengedhetetlen bolsevik trükk! Ha nincsenek a Habsburgok, ha nincsenek a szabadelvűek, ma nem kéne nehézkesen Kelet felé nyitnunk.
1920. június negyedikén a magyar nacionalizmus azt kapta, amire annyira vágyott: függetlenséget, szuverenitást, relatív homogenitást. A trianoni határok között nem voltak már Habsburgok, és nem voltak többségben a nemzetiségek. Megvalósult hát a magyar nemzet ezeréves álma.
Akik ma mégis gyászolják a történelmi Magyarországot, ne felejtsék el, hogy annak annyi köze volt a maihoz, mint a többi más utódállamnak. A történelmi Magyarország évszázadokon keresztül nem csupán a magyarok állama volt, hanem minden ott élőé. A Szent Korona országai gyakorlatilag egy multikulturális, soknemzetiségű, soknyelvű, sokvallású föderációt alkottak, amelyet a király személye kapcsolt össze. 1867 után azonban a magyar politikai osztály – leginkább az 1890-es évektől – egyre inkább magyar nemzetállamot álmodott volna a történelmi határok közé. Míg a Habsburg-monarchia osztrák része eleve soknemzetiségűként határozta meg magát, és egyetlen nép sem akarta kisajátítani magának (nem véletlenül utálták a német nacionalisták a Habsburgokat), a magyar rész egyre kevésbé a Szent Korona országaiként tekintett magára, mint inkább az amúgy 1910-ig kisebbségi magyarság nemzetállamára. Ezért zárkózott el a múlt század elején a magyar elit az általános választójogtól, amelyet Ausztriában már 1907-ben bevezettek.
A Habsburg-monarchiában a Habsburg-eszme egyre inkább csak az osztrák részen tudott érvényesülni; a magyar elitek elzárkóztak azon javaslatoktól – például a délszlávok és Ferenc Ferdinánd támogatta trializmustól vagy az erdélyi román Aurel Popovici föderációs terveitől –, amelyek megmenthették volna a közép-európai birodalmat a széteséstől.
Trianonban a magyar nacionalizmus azt kapta, amit mindig is akart: szuverén, magyar nemzetállamot. A térség összes többi nemzete is megkapta a maga jelentéktelen kis pocsolyáját, amelynek örülhetett, és amelybe a németek és az oroszok aztán gond nélkül léphettek bele.
Trianon előtt nem a magyar nacionalizmus miatt volt nagy Magyarország, hanem a Habsburgokkal szövetségben. Ha a Habsburgoknak Mária Terézia óta jobban sikerült volna birodalmukat összetartani, egységesíteni, akkor a nacionalizmusok nem verték volna szét Közép-Európát. Nem véletlenül mondta 1848-ban František Palacký cseh politikus, történész, hogy „ha nem lenne Ausztria, ki kéne találni“. A közép-európai népek jelentőségét és védelmét garantálták azon Habsburgok, akikre az egykori utódállamokban – így Magyarországon is – még mindig hálátlanul gondolnak. (Hány szobra van például Kossuth Lajosnak, és hány Mária Teréziának?)
Aki Nagy-Magyarországot akar, annak a Habsburg-birodalmat, annak sokszínűségét, európaiságát is akarnia kell. Akik viszont a magyar szuverenitást védik, a mai európai egység ellen érvelnek, a bevándorlók és az országon belüli kisebbségek ellen heccelnek, azok örüljenek a jelenlegi homogén, magyar nemzetállamuknak. Ünnepeljék tehát nyugodt szívvel a trianoni döntést. Kicsi, jelentéktelen, szegény, vacak országuk lett – de legalább tényleg az övék. (Az elmúlt kilencvenöt év pedig azt is megmutathatta, mi mindenre képes a magyar nemzet, ha nem nyomják el a Habsburgok.)
Trianont elutasítania csak annak van joga, aki a nacionalizmust is elutasítja. Vesszen Trianon! Vesszen a nacionalizmus!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >