2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Napi ajánló

Szinte bajtársakként

„A kicsi, tehetetlen Magyarország „két barbár hatalom foglya volt” – nem pedig néhány hős és sok kollaboráns népe.” Cathrin Kahlweit cikkéből (Süddeutsche Zeitung/Galamus):

(…) A már rég nem csupán történészek, hanem pártok között és a médiában is zajló keserű viszály konkrét kiváltó oka azonban egy emlékmű. Ezt a tervek szerint 2017. március 19-én, a német bevonulás évfordulóján állítják fel a fővárosban, a Szabadság téren. Ezt a magyar kormány jelentette be a 2014-es magyar holokauszt emlékév kezdete előtt, az óév utolsó napján – és utasította Rogán Antalt, az érintett budapesti kerület polgármesterét, aki egyben magas rangú Fidesz-politikus is, hogy mielőbb adja meg a szükséges engedélyeket. Az emlékmű Rogán szerint tisztelgés „a náci megszállás minden áldozata előtt”.

A terv elleni tiltakozás éppen annyira hangos, mint amennyire széleskörű:  szocialisták, zsidó szervezetek, romák  minősítették történelemhamisításnak az ötletet. Végtére is Magyarország a nácik szövetségese volt, és az ország megszállása nem is volt megszállás. Nem volt említésre méltó ellenállás, és a zsidók gettóba zárását, deportálását lényegében Horthy Miklós birodalmi kormányzó alatt a nácik magyar segítői, Horthy leváltása után a fasiszta nyilaskeresztesek poroszlói végezték minden további nélkül – mondják a bírálók.

Ungváry Krisztián neves magyar történész úgy látja, a holokauszt emlékév megrendezésének és az emlékműnek éppen annyira nincs létjogosultsága, mint például annak az állításnak, hogy Ausztria volt a náci Németország „első áldozata”. Mindkettő történelemhamisítás. Ezzel egy egész népet ártatlannak minősítenek, amikor az azon kevesekről való megemlékezésre koncentrálnak, akik zsidókat mentettek – és nem ismerik be annak a sok embernek a felelősségét, akik részt vettek a gyilkosságokban.

Valójában a nagyon is ambiciózus kormányprogramban, amely a holokauszt emlékévben sokmillió forinttal támogat megemlékezési projekteket, mindenekelőtt egy emberi tragédiáról, az élet értékéről és – vallástól és származástól függetlenül – minden egyes magyar állampolgárért viselt felelősségről van szó. És Martonyi János külügyminiszter a nemzet legnagyobb traumájának nevezi a holokausztot. Vince Judith, Schweitzer József volt főrabbi lánya éppen ezért azon háborodik fel, hogy az Orbán-kormány „át akarja írni a történelmet” – és a magyar zsidók megsemmisítésében viselt minden felelősséget a nácikra akar hárítani. A németeket akkoriban szinte „bajtársakként” üdvözölték.

Ara-Kovács Attila filozófus és újságíró hasonlóan vélekedik, amikor azt mondja, hogy az emlékművet a Budapestet felszabadító szovjet katonáknak állított emlékműhöz látótávolságban tervezik felállítani. Ezzel azt akarják megmutatni, hogy a kicsi, tehetetlen Magyarország „két barbár hatalom foglya volt” – nem pedig néhány hős és sok kollaboráns népe.

Magyarország nem az első és nem is az egyetlen állam, amelynek – még a holokauszt után 70 évvel is – nehezére esik szembenézni a saját örökségével. Tény azonban, hogy az árkok Orbán Viktor hivatalba lépése óta annál is mélyebbek lettek, mint amilyenek voltak. Bírálói azzal vádolják, hogy csupán a Nyugatnak szóló show az utóbbi időkben szervezett számos akció az antiszemitizmus és szélsőjobboldaliság ellen. Heller Ágnes zsidó származású filozófus úgy véli, hogy Orbán ezzel csak „ki akar jönni a piszkos sarokból”. Nem feltételez a kormányról jó motívumokat, de szívesen hagyja magát meggyőzni – mondja.

2014. január 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább