Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A szabadság újbóli elvesztése:
- október 23-a előtt
Orbán Viktor is hallotta a füttyöt, most az MTK, és korábban az FTC stadionavatóján, és épp, amikor „ajándékát” adta át a népnek. Az meg erre kiutálta. Ez a fütty már sosem fog kimenni a füléből. Bruck András (Facebook):
Olykor még belenézek az Egyenes beszédbe.
Többnyire ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy mondják - mintha semmi nem történt volna.
Mintha nem roppant volna meg egy ország.
Pár napja aztán hallottam egy mondatot, amely a tökéletes illusztrációja volt annak, hogy miért történhetett meg ez velünk: „Megfogadtam, hogy soha többet nem mondom azt, hogy na, ezt már mégsem lehet… De attól tartok, nem vagyunk még a végén… nem tudom, mi fog jönni, de hogy jönni fog, az valószínű.”
Lendvai Ildikó felismerése ugyan előrelépés, de még mindig messze nem a valóság. Mert az, hogy valami még jönni fog, nem valószínű, hanem holtbiztos.
Ha van egyetlen dolog ebben az országban, ami előre látható, amiről tudható, hogy teljes bizonyossággal be fog következni, az az, hogy a 2010. május 29-én, Orbán Viktor miniszterelnöki eskütételével megkezdődött szellemi, erkölcsi és gazdasági leépülés a rezsim végső összeomlásáig fog tartani. Ezt a rendszert eddig is a legagresszívabb és legkártékonyabb hajtóerő, a pénz- és hatalomvágy mozgatta, most azonban már a félelem és a bosszúvágy is.
Orbán Viktor is hallotta a füttyöt, most az MTK, és korábban az FTC stadionavatóján, és épp, amikor „ajándékát” adta át a népnek. Az meg erre kiutálta.
Ez a fütty már sosem fog kimenni a füléből.
A diktátor úgy él, mint akinek bármihez joga van, de attól még elvárja, hogy szeressék. Akkor is, ha, mint nálunk, a nemzeti érdek szempontjából nem volt egyetlen jobbító szándékú döntése sem. Egy országnak szembefordulni mindazzal, amihez önként, lelkesen és logikusan csatlakozott, vagyis a Nyugathoz és az EU-hoz, olyan, mint fizetésemelés és esküvő után bevenni két doboz altatót.
Az elmúlt napokban történetesen a vezető napilap elpusztítása, a magán sporttámogatások elrejtése és az újabb alkotmányátírás volt soron, az óriásplakát-piaccal is terveznek valami aljasságot – s mindez csupán az utolsó egy hét merényletei.
De ez megy hat éve, minden héten.
Mint az óriáskígyó, centiről-centire szorítják ki belőlünk az életet – annak a lehetőségét veszik el, hogy végre másképp, másféle országban éljünk, mint az elmúlt száz évben.
Lendvai Ildikó ezt most már talán sejti, de a parlamentben fölöslegesen ücsörgő párttársai még mindig nem.
Ahogy a jobboldal hívei képtelenek belátni, hogy tévedtek, s inkább tovább fizetik rögeszméik, elfogultságaik egyre növekvő árát, az ellenzéki értelmiség sem tud váltani. Még mindig nem magyarázza el világosan, hogy két doboz altató után nincs felébredés. Még mindig nem helyezte „kontextusba” ezt az egész velünk történt tragédiát.
Az ő és persze a kormánypárti médiahordalék lelkén szárad, hogy a rezsim továbbra is demokráciaként mutathatja fel a diktatúrát, holott a miniszterelnök több hatalmat összpontosított a kezében, mint előtte Rákosi és Kádár együttvéve.
És él is vele.
Minden van, amit ő akar, és semmi nincs, amit ő nem akar – milyen hely lehet az ilyen?
Na, pont olyan, mint Magyarország, és szerencsétlen lakossága, amely ma betegebb, fásultabb, kiábrándultabb és javarészt szegényebb, mint 2010 előtt volt.
És ugyan milyen hely az, ahol egy kivételezett kör magánvagyonán kívül csak a fegyveres testületek létszáma és a kormánymédia befolyása nő? Az előbbi kizárólag egy új 1956 megakadályozására duzzad, dagad, az utóbbi – de ezt nem szükséges magyarázni.
Milyen hely az, ahol a szabadság fennmaradásához nélkülözhetetlen független sajtó a puszta fentmaradásáért küzd, míg jobboldali újságírók tömege nem a nemzet, hanem a kormány részének tekinti magát, és ebből a védett és jól fizetett pozícióból hazaárulózik? Számukra, szakasztott úgy, mint egykor a kommunista sajtó legrosszabb időszakában, egyszerűen nem létezik „vörös vonal”, amit már ők sem hajlandók átlépni. Miféle alvilági figurák ezek? Na és azok, akik csak akkor ismerik fel az igazságot, ha a laptulajdonos irányt vált?
Miben bízhat egy ilyen ország?
A másik oldalon pedig a döntően ma is konformista értelmiség tovább irkálja az elnyomás mentegető cikkeket, eljátszva a naivot, még mindig bízik a parlament korlátozó erejében, és úgy beszél, mintha motivációs tréningre járna: legyünk jóhiszeműek… vagy, hogy ezzel önmagában nincs semmi baj.
De igen, a hatalom minden intézkedésével önmagában is baj van. Mert, ha az útirány a szakadék, akkor a felé vezető út minden métere szintén a szakadék része.
És miért lennénk jóhiszeműek? Csak egyetlen dolgot mondjon valaki, ami azt igazolja, hogy a rezsim megérdemli a jóhiszeműségünket. Nem inkább az a jogos kérdés, hogy miben nem lettünk becsapva?
Mindenben, kivétel nélkül mindenben.
A legutoljára épp két hete, a népszavazáson hazudtak, és megint milyen ocsmányul. Egyfolytában hazudnak.
Az állampárt és a kormány minden embere, minden kérdésben hazudik, képtelenség akár csak egyszer is igazmondáson rajtakapni őket.
Itt egy fundamentálisan rosszindulatú, rosszhiszemű rendszerrel állunk szembe. Szó sincs tévedésekről, rossz miniszterelnöki döntésekről, helyesnek gondolt, de félresikerült elképzelésekről. Ez a rendszer a megszületése pillanatában, a kétharmados győzelem első órájában a bűn útjára lépett.
Sőt már előtte.
Már a nyolc ellenzéki év alatt eldöntötték, hogy a hatalomba majd visszatérő Fidesz egyetlen cél és akarat alá fogja hajtani az országot. Azon a május 29-i napon Orbán Viktor és beavatott emberei már pontosan tudták, hogyan, milyen módszerekkel fogják lépésről-lépésre bedönteni a demokratikus intézményeket és gúzsba kötni a társadalmat.
Meg se fordult a fejükben, hogy húsz év vajúdás és egyre mélyülő társadalmi megosztottság után végre nyugalmat teremtsenek, és megkíséreljék olyan nemzetté tenni Magyarországot, amely felfelé igyekszik és a saját erejéből is boldogul. Az első perctől cinkelt lapokkal játszottak, eszük ágában se volt megvalósítani a rendszerváltás ígéretét: naponta hozott új törvényeik alávaló, gonosz célokat szolgáltak.
A legnagyobb bűnt követték el: jó és rossz közül a rosszat választották. Nemzetrontók lettek, abban viszont valóban sikeresek.
Épp ezért „nem kudarcot vallottak minden területen”, ahogy a minap Kuncze Gábor mondta a Klubrádióban, hanem tökéletesen megvalósították, amit elterveztek: mind közelebb jutnak a felcsúti királyság kikiáltásához.
Mi viszont valóban kudarcot vallottunk minden területen, és bűnhődünk is érte: a szüleink idő előtt meghalnak, a gyerekeink idő előtt elhúznak, mi pedig zavarodottan, szorongva várjuk, hogy valaki végre megmentsen minket. Csak nekünk ne kelljen semmit tennünk. Hiszen mi még a saját helyzetünkkel se vagyunk tisztában! Még csak most elemezzük.
Erről mondja Platón: „Könnyű megbocsátani egy gyereknek, aki fél a sötétben, az igazi tragédia, amikor az emberek a világosságtól félnek.”
Őszintén, nem az volna a tisztességes, ha végre ez az egész szörnyűség ráomlana erre a sok fénytől rettegő emberre?
Hadd legyen sírás-rívás – s talán kijózanodás.
S ha létezik olyan, újrakezdés.
Következő cikk: Friss részletek: volt polgármester fia a körúti robbantás gyanúsítottja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >