2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hangos volt!

Fül nem maradt szomjasan és szem nem maradt éhesen. A nyelv fogalmát jártuk körül a bő egy órában. A magyar nyelvét, a színház nyelvét, a „kitépett nyelvét”, az állatok nyelvét, „mások” nyelvét. Szerda Zsófi (Hét Nap):

Magyar népzene és népviseletbe öltözött, pálinkát kínáló leánykák várták a nézőket a Kosztolányi Dezső Színház udvarában június 15-én este, amikor is Urbán András legújabb bemutatója, a Magyar című előadás búcsúztatta az évadot. De aki azt hiszi, hogy a darabban magyar népzenét és népviseletes lányokat láthat, az elég nagyot téved.

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház csapata egy nagyon elgondolkodtató, gyönyörű képekkel és fényekkel játszó előadást készített Urbán András kezei alatt. Fül nem maradt szomjasan és szem nem maradt éhesen. A nyelv fogalmát jártuk körül a bő egy órában. A magyar nyelvét, a színház nyelvét, a „kitépett nyelvét”, az állatok nyelvét, „mások” nyelvét. Rögtön a bevezető percekben az előadás egy hosszan tartó dallal indít, melyben csak egy szót ismételgetnek (ez pedig mi más lehet, mint a „magyar”), de azt több nyelven, már-már feszegetve a türelmi határokat. A punkos hangzású, dob- és basszusgitár-kísérettel megszólaló dalban tehát kifulladásig ismételgetik ezt az egy szót. És egy kisebbségben élőnek napról napra bizonygatnia is kell, hogy ki is ő. Nem csak másoknak, magának is.

Identitásmegőrző csatadal. Az előadásban egyébként nagyon kevés szöveg hangzik el, mégis értjük, miről szól. Nem kell hozzá fordítás, nem kell felirat. A dalokban ismételgetett szavak a ritmus fokozásával még jobban összemosódnak, ez is szépen kidomborítja, hogyan válik egy nyelv zavarossá, hogyan veszíti el érthetőségét.

A nagy magyar siránkozás (sírva vigadás) is megjelenik, különlegesen ironikus formában. Dallá fajul, agresszívvá válik, és a közönség hirtelen azt érzi, hogy már nem is siránkozás ez, sokkal inkább valamiben benne ragadt megszokássá vált jajgatás, melynek az elejére, az okára már nem is emlékszünk. Az előadásban megjelenő agresszivitás talán nem mindenkinek tetszett a teremben, de nem helyénvaló megrökönyödni az időnként durva és agresszív színházi nyelvezet miatt. És nem csak azért, mert Urbán András előadásaiban elég gyakran felbukkan az agresszió. Elég fellapozni az újságot, elég körülnéznünk a világban, az országban, a városunkban. A színháznak igenis dolga reflektálni ezekre a történésekre.

A lovas nemzet fogalma is egy picit átértelmeződik, a csodaszarvas kétségbeesett „tánca” a halott és meggyalázott nők felett pedig az egyik legszebb jelenete az előadásnak. Urbán finoman figurázza ki a nemzeti felsőbbrendűségi érzést, de abból a bizonyos urbános feketehumorból én elbírtam volna egy picivel többet is.

A szebbnél szebb képek közül természetesen az utolsó a kedvencem, amikor is beszállingóznak a szürke marhák a színre, és ringatózva, bambán merednek ránk, fejük fölött tündököl a magyarok holdja, csillaga, mely valójában egy — a menekültek elleni „védelmet biztosítani szolgáló” — szögesdrót kerítésből összetákolt labda. És csak állnak a labdahold, illetve a „Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat!” feliratú óriásplakát alatt. A plakát mögött még két marha sziluettje látszik, vagyis már mindkét oldalról bamba, tehetetlen és esetlen jámbor állatok néznek ránk. Volt tehát min elgondolkoznia a közönségnek az előadás után, miközben bort és lángost majszolgatott. Szép zárása ez az idei évadnak. Aki teheti, nézze meg!

Az előadásban játszó MAGYAR színészek: Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Lőrincz Rita, Simó Emese, Czumbil Orsolya, Kiss Anikó, Kucsov Boris, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese. A zeneszerző Irena Popović, a jelmeztervező Marina Sremac, a koreográfus Kiss Anikó, a maszkokat Daniela Mamužić készítette, a pszichodrámás szakmunkatárs Boris Telečki, a dramaturg Góli Kornélia, az ügyelő Molnos András, a koprodukciós partner pedig a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis.

2016. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább