Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

A Napló keresztapjának, Kasza Józsefnek a halála alkalmából újraközöljük  írását, amely hetilapunk első számában jelent meg.

Eszeveszett gyorsasággal röpült el a hét. Sok mindent kellett volna még megtenni! Nem fért bele az időbe. Könyörtelen, csak rohan, mi rohanunk benne, sohasem érve utol terveinket.

Egy perc visszapillantás, hátha adódik vá­lasz arra, mi maradt el, mit tettem rosszul, hol lehet igazítani, hogyan tovább? Lehet-e min­denre visszaemlékezni, lehet-e mindenre vá­laszt találni?

Hétfő: Időzavarral kezdődik a reggel. Már várnak, csak öt percet akarnak beszélni velem. Nem utasíthatom el, a múlt héten sem került sorra. Hallgatom a problémát. Létkérdés. He­lyére fiatalabb jött, nincs munkahelye. A kö­zösség ideig-óráig megtűri, érzi, hogy mennie kell. Ujabb feladatot vállalsz, mint ahogy azt tetted mindig, amikor szükség volt rá. Renge­teg a tapasztalat, még tettrekészség is van, de hiányzik az egyetemi végzettség. Eddig nem kérték. Ki kellene húzni a nyugdíjig. Már régen letelt az öt perc, a szavak ömlenek. Keserűek. Nem. szakíthatom félbe...

Beszámoló a szokásos hétfői találkozón. Mi várható, mik a terveim? Egy pillanat csönd, majd jön a kérdés. Mi a véleményem, s mi lesz, ha a Nitrogénművekben csakugyan elindul a csődeljárás? Betartja-e a vezetőség a fenyegetését...? A kérdés nem ért váratlanul, hisz a veszély régóta fennáll. Szabadka gazda­sága régóta válságos helyzetben van, mégis mily könnyelműen viselkedünk! A régi politi­kai struktúrák még csak akargattak segíteni, de nagy volt a tehetetlenség. Győzködtük egy­mást, ki az okosabb - az alapító vagy a bank. A gyáróriás pedig kényelmesen tengődött. Hónapról hónapra, fizetéstől fizetésig. Min­denki elégedett volt, ha sikerült előteremteni a fizetést. Most mindenki mossa kezét. A kormányelnök már régóta. Az alapító nem tárgyal, menti a saját bőrét. Kimerült. A bank? Számolja a kamatot. A kamatra a ka­matot. A kamatos kamatra a kamatot... Mire várunk még? Százmillió dolláros befagyasztott társadalmi tőke és 800 jól képzett dolgozó sorsa.

Kedd: Valami nincs rendjén a szabadkai lap, a Subotičke novine háza táján. Gyorsan fordul a szerkesztéspolitika, csökken a pél­dányszám, feszélyezettek a viszonyok a szer­kesztőségben. Ügy érzem, reagálni kell. Szabadkához hozzátartozik az újság, a lakosok éberen figyelik a történéseket. Ezért szüksé­ges a tárgyilagos informálás, az olyan újság, amely ismeri az itt élő emberek lelkületét, életvitelét. Ennek a szabadkai újság az utóbbi időben nem tesz eleget. Jó ideig a pártel­nökig) szócsöve volt, s most, hogy változtak a viszonyok, szélsőségesen a párt ellen fordul az újság. Sohasem volt jó a köpönyegforgatás! Ezenkívül szerintem ez a veszélyesebb – olyan vizekre evez a szerkesztéspolitika, amely bor­zalja a nemzetiségi viszonyokat, fokozza az emberek közötti feszültségeket, nyugtalansá­got kelt a lakosság körében. Szükséges-e ka­pirgálni a múlt hibái között, vagy inkább egy olyan újságra van szükség, amely erősíti az emberek közötti kapcsolatokat? Megengedhe­tő-e a széthúzás szítása egy olyan közösség­ben, amelynek ereje és büszkesége a rendezett nemzetiségi viszonyokban van?

Szerda: Kellemes olyan megbeszélésen részt venni, amelyen érződik az alkotási vágy, a jövő felé fordulás. A pénzhiányos időkben is lehet előrehaladás, ha az érdekek azonosak és az érdekeltek összefognak. De ehhez olyan emberekre van szükség, akik szeretik környe­zetüket, hajlandók magukat adni a cél megva­lósításáért. A várősi könyvtár százéves fennállásának megünneplésénél két kiváló kó­rus találkozik majd, színesebbé téve a város zenei életét is, mégpedig a budapesti Széché­nyi Könyvtár énekkara és a szabadkai Pro musica. Az ötlet megvalósításában Égető Gab­riella szabadkai karnagynak és a könyvtár igazgatónőjének, Simoncsek Juditnak nagy szerepe van.

Ötletparádénak nevezhető az a megmoz­dulás, amely Szabadka 600. évének megün­neplése körül alakult ki. Jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak ki az intézmények, vala­mint számtalan tudományos és közéleti dolgo­zó. Nehéz lesz a válogatás, nehéz lesz nem megsérteni valakit, hisz mindenki a legjavát szeremé bemutatni. Látva és hallgatva a lelke­sedést, el kell ismerni, hogy vannak szép pilla­natai is a vezetésnek.

Csütörtök: Előttem a Népszínház állapotá­ról kiadott két jelentés. Az egyik 1985-ből való, amelynek alapján az épületet majdhogy le kell bontani, mert „használhatósága elenyé­sző”, az épületnek nincs alapja”, „a tetőszerke­zet tönkrement”. A másik a napokban érkezett. Bizonyítja, hogy nem véletlenül nem dőlt össze az épület az elmúlt 13S év alatt, mert igenis vannak alapok Van más is. Fe­lelőtlenség. Az épület állaga rohamosan ment tönkre, mert az elmúlt években senki sem tartotta karban. Csak tette tönkre. Ez már az én megjegyzésem. S a kérdés is bennem me­rült fel: hova költötték azt a pénzt, amit karbantartásra a községi kassza elkülönített? Sok pénzről van szó! Arra biztosan tellett volna, hogy a csatornákat kitisztítsuk a tető­cserepeket helyrerakjuk, hogy a lépcsőt meg­igazítsuk. Biztos nem tört, repedt volna meg. A székeket, fotelokat sem kellett volna kido­bálni...

Hallgatom a beszámolókat, hozzászóláso­kat. A Standardprojekt tervezőiroda mérnökei bizonyítják, munkájuk alapján már 1985-ben sem kellett volna elhíresztelni, hogy bontani kell a színházat... Akkor miért vitatkozott a város öt éven keresztül?

Este 7 óra, Békova. A kis színházterem színültig megtelt. A Szabadkai Rádió nyilvá­nos műsorára kíváncsiak az emberek Hall­gatom a kérdéseket, melyek már több mint negyven éve válasz nélkül vannak A mezőgaz­daság helyzete - most, amikor mindenki hátat fordít a termelőnek. Hol van az ösztönző rendszer, a támogatás, a térítések. Ezt már minden fejlett ország megoldotta. Így akarunk mi Európa éléskamrája lenni?

Péntek: Hétvégi hírnek, értesítésnek nem rossz. A Szabadka községi ügyész hosszú, kí­nos vajúdás után írásban elutasította a tavaly december elején beadott bűnvádi feljelentése­met dr. Radoman Bozović ellen. Ezek után nyolc napon belül magánvádként adhatom be a bíróságnak. Tette ezt ugyanaz az ügyész, aki a decemberben így beadott feljelentésemet átminősítette hivatalból üldözendő cselekedet­nek. Azóta őrizgette, tanulmányozgatta, a fi­ókba fektette, főnökeit kérdezgette, majd mivel felokosodott (Bozović a TVT elnöke lett), nagy hirtelenséggel négy és fél hónap után döntött!

A jogállamról kialakított kép még igen homályos, de fő a bizalom az igazságszolgálta­tás pártatlanságában.

1990. május 9.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |