Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gyilkosság a bombák árnyékában
Bódis Gábor
Szerbiában még egyetlen újságíró gyilkosságot sem sikerült felfedni. Pedig volt belőlük néhány.
A Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (RFE/RL) prágai központja. 1999. március 23. 15 óra:
Miután világossá vált, hogy másnap a NATO megkezdi a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Montenegró) területének bombázását a koszovói albánok elleni etnikai tisztogatás miatt, a Délszláv Osztály javaslatára az amerikai vezetőség 60 percesről 360 percesre hosszabbította meg a Szerbia felé irányuló, éjfélkor kezdődő műsort. Ez volt a rádió történetének leghallgatottabb műsora. Lelkiismereti okokból azonban lemondott a SZER belgrádi szerkesztősége (a hazájukat bombázó ország által finanszírozott rádiónak tudósítottak volna). Rade Radovanović, a kilencvenes évek ellenzéki tüntetéseinek „műsorvezetője” azonban vállalta a megpróbáltatást. A többi között élőben közvetítette a belgrádi lakása közvetlen szomszédságában levő, a Központi Bizottság egykori 16 emeletes székhelyének lebombázását. Tudósításai miatt többször is személyesen fenyegette meg a szerb tájékoztatási miniszter, aki nem volt más, mint Aleksandar Vučić, a mostani miniszterelnök. Az általa megszerkesztett 1998-as tájékoztatási törvény drákói szigorral számolt le az „ellenzékieskedő és hazafiatlan“ újságírókkal. A legsúlyosabb büntetés azonban Slavko Ćuruvijara, a Dnevni Telegraf és az Evropljanin nevű lapok tulajdonosára várt.
Belgrád központja, Ivo Lola Ribar utca 35. alatti épület bejárata. 1999. április 11. 17 óra:
Slavko Ćuruvija újságíró, laptulajdonos és felesége Branka Prpa történész (egyébként horvát nemzetiségű) egy sétájukból térnek haza. Később derült ki, hogy több napon át minden mozdulatukat az állambiztonság 27 dolgozója követte több gépkocsival és rejtett kamerákkal. Erre a szolgálat belgrádi főnöke, Milan Radonjić adott utasítást, akinek az ügynökök tíz percenként jelentettek. Néhány perccel 17 óra előtt az ügynököket visszarendelték a központba.
Amint a házaspár belépett a házuk halljába, azonnal két ember követte őket. Az egyik egy kézi automata fegyverrel 16 lövést adott le Ćuruvijára, míg a másik egy revolverrel fejbe veri a feleséget, aki földre kerül, de még látja a férjét lelövő embert. Tanúvallomásában elmondta, hogy elképesztő volt a feketehajú fiatalember hidegvérű viselkedése. Az elkövető egy pillanatban a földön fekvő asszonyra szegezte a fegyverét, majd sarkon fordult, és kisétált az épületből.
Csontvázak Vučić szekrényéből
Háborús idők voltak, hadiállapot, bombázás. A Vučić-féle tájékoztatási törvény gyakorlatilag lehetetlenné tette Ćuruvija újságjainak megjelenését. Az ellenzéki sajtó különösen a Milošević-féle kormánykoalícióban részt vevő radikálisok szemében volt szálka. A párt vezére, Vojislav Šešelj azzal fenyegette meg a szerkesztőt, hogy személyesen teszi el láb alól, a párt főtitkára (az ifjú Alksandar Vučić) csupán kemény bosszút ígért Ćuruvijanak a róla írt cikkek miatt. A párt akkori alelnöke, Tomislav Nikolić (most éppen államfő) később egy televíziós műsorban azt találta mondani: nem sajnálja, hogy megölték Ćuruvijat. Az elképedt műsorvezető kérdésére, hogy tudatában van-e annak, amit mondott, Nikolić megismételte sajnálatmentes véleményét.
A gyilkosság előtt öt nappal, a Milošević-rendszer egyik vasöklének számító, Politika Ekspres napilapban kommentár jelent meg, amelyben Ćuruvijat hazaárulónak, a NATO ügynökének nevezték, aki „végre megvárhatta a bombázásokat”, amelyeket, a kommentár szerint, ő maga kért, amikor az amerikai kongresszusban tanúskodott a szerbiai sajtószabadság hiányáról. Belgrádban nyílt titoknak számított, hogy a kommentárt Mirjana Marković (jelenleg Oroszországban emigrációban él), Milošević felesége, a szélsőbalos JUL párt vezetője rendelte meg.
Aleksandar Vučić, aki a hadiállapot idején az ország fő cenzora volt, napokig nem engedte megjelentetni a gyilkosság hírét. Csak a Vreme nevű független hetilap volt kivétel, amelynek szerkesztője azzal fenyegetőzött Vučićnál, hogy ha nem hozhatják le a hírt a gyilkosságról és temetésről, akkor tiltakozásul üres oldalt jelentetnek meg. 2000-ig, vagyis Milošević bukásáig tabu téma volt a Ćuruvija gyilkosság, sőt az a kérdés, hogy ki ölte meg a szerkesztőt, ellenséges kérdésnek minősíttetett.
A fordulat
Egészen 2014-ig nem történt komolyabb előrehaladás az ügyben, a vizsgálatokat folytató rendőrök arra panaszkodtak, hogy állandóan az állambiztonság falába ütköztek. Miloš Vasić újságíró, a rendőrségi kulisszatitkok legnagyobb szerbiai tudora szerint minden világos volt az első perctől kezdve: az ötletgazda Mirjana Marković (és férje, Slobodan), a megrendelő Radomir Marković, az állambiztonság akkori főnöke (40 évre ítélve ül egy másik megrendeléses ügy miatt), a végrehajtó Milan Radonjić, a szolgálat belgrádi vezetője és még két vagy három ügynök.
Tavaly a per nyitányának szánt sajtótájékoztatón, Aleksandar Vučić, immár miniszterelnökként éppen az említetteket sorolta fel, mint gyanúsítottakat. Néhány órával a kormányfő színrelépése előtt, letartóztatták Milan Radonjićot és egy Ratko Romić nevű ügynököt. Egy másik érintett ügynök, Miroslav Kurak (a hidegvérű sötéthajú fiatalember?) még 2003-ban Tanzániába menekült, ahol profi vadászként a nagytestű vadállatokra specializálódott. A koronatanú, Ćuruvija özvegye azonban nem vélte felfedezni benne a férje gyilkosát.
Az időzítés
A Ćuruvija-per első tárgyalását idén június elsején tartották. A vádlottak padján Radomir Marković, Milan Radonjić és Ratko Romić ül, míg Miroslav Kurak a tanzániai internet szolgáltatók segítségével követheti az eseményeket. Az ügyet évek óta elemzők furcsának találják, hogy a még élő megrendelőre, Milošević özvegyére nem tér ki a vádirat. Mintha a szolgálat emberei önszorgalomból öldösnék az újságírókat.
A vád ismertetésekor az ügyész megállapította: a vádlottak kritikus, az akkori hatalommal szembeni ellenzéki hangvétele miatt gyilkolták meg Ćuruviját. Ismeretlen személy utasítására.
„A Blic napilap értesülései szerint Mira Marković volt az, aki megszervezte a találkozót, amelyen megbeszélték Ćuruvija likvidálását. A napilap szerint ezt hivatalos rendőrségi bejegyzés bizonyítja.
Marković ezen a találkozón Vlastimir Đorđevićtyel, a belügyminisztérium közbiztonsági részlegének az akkori vezetőjével közölte, hogy meg kell gyilkolni a Dnevni Telegraf és az Evropljanin ellenzéki lapok tulajdonosát, írja a Blic, mint ahogyan azt is, hogy a szóban forgó megbeszélésen Dragan Filipović Fića, a szolgálat hírszerző osztályának akkori vezetőhelyettese is jelen volt. Filipović a szóban forgó időszakban a mai vádlottak mindegyikével szoros kapcsolatban állt, pontosabban Ratko Romić közvetlen felettese volt. Filipović hosszú évek óta Shanghajban él, de kapcsolatban áll a Moszkvában tartózkodó Markovićtyal, sőt, a Blic értesülései szerint rendszeresen látogatja az asszonyt az orosz fővárosban.”
De mi késztethette a jelenlegi szerbiai hatalmat, hogy kezdeményezze a több mint másfél évtizede történt gyilkosság körülményeinek legalábbis részleges tisztázását? Hiszen a miniszterelnök és az államfő politikailag és erkölcsileg maga is érintett.
Az okok felsorolásakor nem szabad szem elől téveszteni Vučić kormányfő mérhetetlen szereplési vágyát (valószínűleg ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy anyja televíziós riporter volt). Minden ügyet kihasznál, hogy naponta szerepeljen a médiában. A Ćuruvija-per beindításának azonban ennél komolyabb mozgatórugói lehetnek. Például, hogy a miniszterelnök élére áll egy folyamatnak, amelyet így irányíthat is. Ennek a jele lehet, hogy a „valódi bűnösökről” (Mirjana Marković, Slobodan Milošević), vagyis a kilencvenes szerbiai társadalmának valóságáról szó sincs a vádiratban. Mert ennek a valóságnak aktív részvevői voltak a mai szerb hatalom irányítói. És ennek következtében már nagyban tart a visszarendeződés, a volt háborús uszítók, sőt bűnösök rehabilitálása, újbóli pozícióba juttatása.
És hogy majd „kiderül”, hogy az elszabadult szolgálat emberei gyilkolásztak? Ezt már úgyis mindenki tudta. Még Tanzániában is.
Ui: Szerbiában még egyetlen újságíró gyilkosságot sem sikerült felfedni. Pedig volt belőlük néhány.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Következő cikk: Ciki lett a POSZT
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >