2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

260 oldal, melynek valódi tétje van

Losoncz Márk könyvének budapesti bemutatója

„Nem csak, hogy Marxon nem vagyunk túl, de az indusztriális társadalmon sem.” Laskovity J. Ervin (Press-szó):

(...) Azt hiszem, az az udvarias szellemi pengeváltás is beleég az emlékezetembe, ami a Vakító gépezetek című könyv bemutatójának végén felszólaló Békés Márton történész és az est főszereplője, Losoncz Márk között zajlott. Márton első ránézésre leginkább egy futballszurkolóra emlékeztetett, egyébként pedig rendkívüli tehetségű értelmiségi hírében áll. Felszólalását azzal kezdte, hogy bár jobboldaliként olvasta a könyvet, ennek ellenére nagy hatással volt rá az egyebek mellett a marxi tanokat is újragondoló kötet, igaz egy más témában írt szöveget, A lájkoló ész kritikáját emelte leginkább ki,  ami szavai szerint „rohadtul zseniális tanulmány”. Békés szerint azonban „…túl vagyunk Marxon, túl vagyunk Lukácson, indusztriális gondolkodók, a létüket is az indusztriális tudat határozta meg”.

Márk szerint azonban nem csak, hogy Marxon nem vagyunk túl, de az indusztriális társadalmon sem, hiszen – bár már legalább negyven éve divatba jött a posztindusztriális társadalom fogalma – mai napig ugyanúgy létezik a termelés, melyben meghatározóak a gépek és az azokat működtető technológia, márpedig az indusztriális jelleg szigorú értelemben erre vonatkozik. Sőt, a 70-es évek mikroelektronikai forradalma után az indusztrializmus újszerű fázisáról beszélhetünk. Márk véleménye szerint több olvasata lehetséges Marxnak. Egyrészt valóban a klasszikus munkásmozgalom fáklyavivője, akinek a műveire még a 19. századra hátramaradt feudális viszonyok is rárakódtak, másrészt olyan szerző, aki arról szól, hogy többek között a gépesítés és a termelés szervezésének fejlődése hatására hogyan csökken az élőmunka aránya és változnak meg radikálisan a társadalmi viszonyok, ezért rendkívül aktuális.

Az est moderátora, a Népszabadság újságírója, Vári György mindvégig küzdött azzal, hogy megtörje a szerző hallgatását, aki megpróbált szótlanságba burkolózni és hagyni, hogy a könyv egyik recenzense, Tamás Gáspár Miklós, illetve az a Darida Veronika beszéljen inkább a műről, aki október végén az Élet és Irodalomban közölt róla értő kritikát. Darida felidézte, hogy egy tavalyi Ex Symposion számban találkozott először Losoncz Márk nevével, ahova az anarchizmusról írt szöveget, ami alapján egy rettenetesen radikális, felforgató könyvre számított tőle. Ezt illetően nem kellett csalódnia, ám a művet mégis roppant szerethetőnek találta, ami abban a pillanatban magával ragadja az embert, ahogy elkezdi olvasni. Mint a kritikus elmondta, nagyon kevés olyan filozófiai szöveggel találkozik, amelyről azt érzi, valódi tétje van, a Vakító gépezetek esetében azonban igazi kérdésfelvetésekkel találkozott, ezért nem tudta letenni. „Elképesztő tudásanyagot mozgat, még gyakorlott könyvmolyokként is mindenki találhat benne rengeteg olyan referenciát, amelyhez korábban nem volt szerencséje” – folytatta a méltatást Darida.

Tamás Gáspár Miklóssal évek óta szoros szellemi viszonyban áll Losoncz Márk. A neves kolozsvári származású filozófus 2011 októberében fiatal temerini barátja hívására látogatott el Belgrádba és Újvidékre előadásokat tartani és a Vakító gépezetekben is ő a leginkább hivatkozott magyar szerző. TGM felszólalásában egyebek között elmondta, hogy Márk úgy foglalkozik radikális társadalomkritikával, hogy közben elkerüli a felvilágosítás, a leleplezés gőgjét, s nem becsüli le azt, ahogyan az általa bírált rendszer a mindennapokban megjelenik. Arról is beszélt, hogy a könyvet rendkívül szellemesnek és eredetinek tartja, ugyanakkor szeretetreméltónak és barátságosnak is, hiszen az olvasót demokratikusan vonja be a kritika terébe.

Végül a kérdésfelvetések harmadik körében csak megeredt a könyv szerzőjének nyelve, aki egyébként műve két eddigi bemutatóján, Kishegyesen és Temerinben sokkalta beszédesebb volt, itt azonban a meghívott vendégeknek szerette volna átengedni a terepet. Miután megköszönte azok segítségét, akik hozzájárultak az est létrejöttéhez, élete néhány boldog pillanatát elevenítette fel. Szemléletesen leírta azt az 1999-es márciusi napot, amikor megkezdődött Jugoszlávia bombázása, és hazafelé szaladt a temerini művelődési egyesületből, ahol éppen dél-alföldi táncokat tanultak. „Miért futottam? Örömömben, ugyanis boldog voltam. A bombázást követő időszakban is az voltam. Nem volt áram, nem volt víz. A Nagy Indiánkönyvet olvastam, és ez az egész valahogy összhangban volt. Mellettem egy olyan ember ül, aki – jogosan, utólag már egyetértek vele – tiltakozott a NATO bombázások ellen. Akkor azonban nem értettem volna vele egyet” – mondta Márk.

Ez a sokak számára érthetetlennek tűnő érzés kapcsán felidézte Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, melyből megismerhetjük a koncentrációs táborok boldogságát, például, hogy mekkora öröm krumplit enni a tábor borzalmai közepette. Egyúttal felelevenítette, hogy a Sorstalanságot olvasó közeli barátja, aki Szarajevóban élte át a háborúk szörnyűségeit, éppen a táborok boldogságának leírását emelte ki a műből – mint egykori tapasztalatai hátborzongatóan hiteles megragadását.

Márk elmesélte egy belgrádi emlékét is, amikor a Marks21 radikális baloldali szervezet tagjai meghívták TGM-et és őt, hogy menjenek el az aznap kezdődő egyetemfoglalásra és Tamás Gáspár mondjon megnyitó beszédet. „Nem felejtem el azt az estét, véget ért az előadás, készülődtünk, hogy induljunk a bölcsészkarra. Azt mondta Gazsi: Márk, látszik, hogy boldog vagy. Azt válaszoltam, igen, boldog vagyok.”

A szerző szerint a kötetének is előfeltétele ez a furcsa boldogság, amely olyan élményanyagból táplálkozik, amelyet csak Jugoszláviában, Szerbiában, Vajdaságban szerezhetett meg. Ilyen például a symposionista hagyomány, ilyen a munkahelye, a titoizmus óta disszidens kritikai magatartást ápoló belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet, ilyen a fiatal szerbiai újbaloldali teoretikusokat tömörítő Gerusija csoportnak, illetve az egész volt jugoszláv szférában zajló folyamatoknak a tapasztalatai. Mindezen boldogság-elemekkel felvezetve végül így zárta gondolatmenetét a Temerinben élő szerző: „Kedves pestiek, olyan boldog vagyok, hogy nem kell veletek élnem, mert akkor ez a kötet nem jött volna létre.” (…)

2014. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább