Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Őszülő ifjúság
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):
HOVA TŰNTEK A DÉMONOK?
Az éjszaka Czeslav Milosz versei, amelyeket már évek ót nem vettem elő. Eltűnődők egy verssoron. „…a verset démon diktálja, túlzás, hogy égi angyal.” Hova tűntek manapság a költészetből a rendbontó, felháborító, megbotránkoztató démonok? Hiába irta Nietzsche hogy a gyenge jellemekből mindig gyenge művészek lesznek. Manapság ez nem érvényes, mert a gyenge jellemek korában élünk. Immár a rímek is sunyik, töprengek a pálmaházi lírát olvasgatva. Ezekben nem játszanak szerepet a rendbontó démonok, legfeljebb a rossz közérzet mímelése jellemzi őket.
A BITEFEN
A Neoplanta a Bitefen. Régi ismerősök tűnnek fel a színház előcsarnokában. Interjú a Szerbiai Televíziónak. A riporter a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című regényemről faggat. Urbán Andrást a riporternő a „Bitef gyermekének” nevezi. Az előadás előtt váltok néhány szót dr. Johannes Eignerrel, Ausztria belgrádi nagykövetével, aki kíváncsi volt az előadásra. Rendkívüli fordulatnak számit, mert általában a nagykövetek saját országuk vagy nemzetük előadására kíváncsiak. A lengyel nagykövet a lengyel együttes előadásán jelent meg, a német pedig a németek vendégszereplésére volt kíváncsi.
NŐI FANATIZMUS
A nyilas nők biztatják a férfiakat, hogy a szegényeknek ne kegyelmezzenek, jegyzi fel Ostromnaplójában (1945) Illyés Gyula. Elsőnek Svetlana Dimitrijević jut eszembe a Schlemihl fattyújából. A férfi brutalitásról sokat olvastam, de a nők fanatizmusról alig-alig. Pedig számtalanszor tapasztaltam, hogy sok nő, ha belép a politikába, sokkal elvakultabb lesz, mint a férfiak. Svetlana Dimitrijevićben találkozik a gyűlölet, a gyilkosság, és az erotika szenvedélye. Mindez az öncélúság határán.
REJTÉLYES HALÁLFÉLELEM
„Megbámulom az utcán a szebbnél-szebb újvidéki fiatal lányokat és a halálra gondolok”, vallotta be az egyik barátom hatvanadik születésnapjának előestéjén a Zmaj utca egyik kávézójának teraszán vagy tíz évvel ezelőtt. Pár nappal ezelőtt tudomást szereztem arról, hogy éveken át levelezett egy huszonéves lánnyal, aki szeretett volna személyesen is megismerkedni vele, de ő erről nem akart tudomást venni. Tíz év után a napokban újra találkoztunk, nem nézett se jobbra, se balra, leszegett fejjel ült a széken és szórakozottan kavargatta a kávéját. Ilyen rejtélyes a halálfélelem.
ÚJVIDÉKI ŐRJÁRAT
Nem, nem menekülök ezektől az üres esztendőktől, amelyekben élek. Ebben is, igazat kell adnom Márai Sándornak. „A legfontosabb az, hogy az ember a korával egy időben éljen. Mindig tragikusak azok a sértődött nemzedékek, amelyek a múltba vágyódnak vissza, s mindig veszedelmesek azok a fanatikus nemzedékek, amelyek nem a jelenben, hanem a jövőben iparkodnak élni. Az ember maradjon hűséges élete és kora óramutatójának eszményeihez.” Csak legyen erőm és időm, szembesíteni magam és hőseimet épp ezekkel az évekkel, amelyekben félig-meddig harag és sértődöttség nélkül szemlélem a körülöttem zajló eseményeket. A Dornstädterben felvonulnak az Egy makró emlékiratai vagy az Áttüntetések hősei, hogy lássák mivé lettek. Meghosszabbítom az életüket, hogy boldogan fejezzem be az elkezdett mondatokat. A végén kiderül, hogy hőseim mégis hiteles életet éltek, mert volt alkalmuk dacolni. Manapság még ezt sem vállalhatjuk fel, mert azon nyomban nevetségessé válunk.
DÍJAK
Már éjfél után fut be a hír, hogy Belgrádban a Neoplanta a 4.65-ös átlagosztályzattal kiérdemelte a közönség díját. A Politika napilap zsűrije egyhangúan Urbán Andrásnak ítélte oda a legjobb rendezésesért járó díjat. Eddig sorra rangos európai rendezők érdemelték ki ezt a díjat. Így például Ingmar Bergman, Eugenio Barba, Robert Wilson, Anatoloj Efrosz, Jürgen Grosch, Roberto Ciulli.. A magyarok közül ezt a díjat kiérdemelte Ács János, a kaposvári színház legendáris Marat/Sade, s Nagy József a Megnevezhetetlen című előadás rendezéséért. Most pedig Urbán András…
KEZÜNK VÉRES, A LELKIISMERETÜNK TISZTA
Sartre drámájában, A legyekben ismerős mondatra bukkantam rá, amely pár évvel ezelőtt olvasva elkerülte a figyelmemet. A keze véres, ám a lelkiismerete tiszta, fanyalog Jupiter, mivelhogy sehogyan sem nyugszik bele a jogos bosszú tényébe. Legyen bűntudatuk az embereknek, akkor könnyebb uralkodni felettük. Ugyanez a mondat hangzott el Oliver Frljić Zoran Djindjić című színpadi előadásában is Csakhogy manapság Sartre mondata egészen más értelmet kapott. Az ártatlanok szerepét kisajátítató képmutatók önigazolása lett a tegnapi gyilkosságra buzdítók jelszava.
VÉRES PETTYEKKEL TELI JÓKEDV
Miloš Crnjanski az Ithaka és kommentárokban irta, hogy a Nagy Háború előestéjén megérkezett Újvidékre halványszín olajszín zsakettben, fehér szarvasbőr cipőben és fekete tangótáncos kalapban. A város soha sem volt vidámabb, mint azokban a napokban, írta. Régi naplójegyzeteim között lapozgatva bukkantam rá a feljegyzésemre. Vukovár ostroma idején – írtam - Újvidék teraszai tömve voltak, az ifjúság vidám volt és hangos. A sugárúton soha meg nem volt annyi virágüzlet, mint azokban az években. Soha sem tudtam megfejteni e véres pettyekkel teli kirobbanó jókedv rejtélyét.
NEMZETÁLLAMI MULTIKULTURALIZMUS
Schöplin György nagyon pontosan tapintott rá a nyugati multikulturalizmus sérülékeny pontjára. A többségi társadalom türelmes a bevándorlók kultúrájával szemben, még akkor is, ha netán némi sérelmet szenved el, ami azt jelenti, hogy a bevándorlók szabadon megtarthatják kultúrájuk egyes elemeit. Ápolhatják a népszokásokat, a néphagyományt, újságokat adhatnak ki, amelyet esetleg az állam is támogat, táncolhatnak, énekelhetnek, saját köreikben otthon, avagy saját társaságukban használhatják az anyanyelvüket, de az állam és a magánszektor nyelve továbbra is a többségi marad. Ezek után érthető, hogy a nyugati politikusok Újvidékre látogatva nem győzik dicsérni a vajdasági multikulturalizmust, hiszen itt számos állami intézmény nevét a kisebbségiek nyelvén is feltüntetik. Ezzel nyugtatják meg a saját lelkiismeretüket. A jelenlegi magyar nemzetállami eszményt hirdető politikája aligha képes ennél többet követelni, hiszen ez a felemás, mímelő, hamis multikulturalizmus, valójában a „nemzetállam multikulturalizmusa”, s a nemzetállamtól nem is várható, hogy ennél többet biztosítson, hiszen akkor megtagadná saját lényegbeli eszméjét. Van-e kiút? A nemzetállamon túli a konacionális állam, amelyben az állam lemond a nyelvi monopóliumról. Ez azonban csak a liberális demokrácia távoli ígérete, amely manapság, a kelet-közép-európai „etnikai reneszánsz” korában aligha kerülhet szóba.
A REFORMOK BOSZORKÁNYKONYHÁJA
A világ követhetetlen gyorsasággal változik, a sokat emlegetett reformok csak arra valók, hogy a saját lassúságunkat leplezzük. A „bársonyos forradalmak” reményei szertefoszlottak, a reformgondolat helyettesíti a fájdalomcsillapítót, de attól tartok, hogy nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy a kiábrándult tömegek fájdalomcsillapító reformdiktatúrára vágyakoznak. Az újdonsült demokráciába betántorgó polgárok törvényes és igazságos felvilágosult diktátorról álmodoznak, mert abban bíznak, hogy az hathatósan érzéstelenít. Akkor legalább pontosan tudják, hogy miről van szó, hogyan viselkedjenek, és mitől féljenek.
ŐSZÜLŐ FIATALOK
Egyik tárcájában ír Márai az „őszülő ifjúságról”. A szélsőségesekről sok szó esik, de róluk alig-alig. Pedig ők vannak többségben! Nem lázadnak, mivel a lázadáshoz nincs elég erő, az Ellenállás (Otpor) fiataljai szétfutottak, vagyis Milošević bukása után a lázadás lelohadt. Értem, miért: mert - mint annyi más lázadás - a legutóbbi is abszurd módon végződött. A rendszer megszelídítette a mai ifjúságot, amely nem kíván mást, nem vár csodát. Lezárult a lázadás korszaka! Az előző nemzedékektől elrabolták a múltat, a jelent és a jövőt, tőlük pedig már nincs mit elvenni. Üres kézzel jöttek, nem követelőznek, csak egy nyugalmas helyet keresnek és – csendet. Belenyugodtak abba, hogy korán megőszültek, megöregedtek. Ezért nem csak megtűrik őket, hanem meg is kedvelik. Ez elegendő lesz az érvényesülésre. Azt azonban sohasem fejtik meg, hogy mitől őszültek meg. Maradjon titok! Majd új fiatalok jönnek, akik felháborodva teszik szóvá, hogy apáik meghunyászkodtak és parókában grasszáltak.
SZÍNHÁZBAN
Készülődés Montenegróba, a podgoricai Biennáléra. A zsűri tagjaként tíz napig a minden estét színházban töltök. Kezdek rádöbbenni arra, hogy az életemben valamit helyettesít a színház, illetve néhány előadás, de nem vagyok képes meghatározni, hogy mit. Giccses volna azzal áltatni magam, hogy az életet. Az igazság csupán ez, hogy a színháznak köszönhetem, hogy legalább néhány órára elszigetelem magam a külvilágtól.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >