Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Gasztronómiai napló (1.)
Itáliát látni... és meghalni
Agárdi Gábor
Egyetemista vagyok, de ember is. Tanulni kell, de nem jó túlzásba vinni, mert még megárthat – mondom én, aki aztán igazán nem viszem túlzásba.
Pár hónapja szobatársammal eldöntöttük, hogy a könyvek tanulmányozása mellett időt szakítunk Újvidék megismerésére is – ha még nem derült volna ki, a már említett városban koptatjuk a padot. Elterveztük, hogy hetente többször megteszünk pár egészségügyi illetve kulturális sétát, azzal a céllal, hogy részletesen megismerjük tartományunk fővárosát, minden utcájával, emlékművével, nevezetességével együtt. Persze, a séták sosem tartottak fél óránál tovább, ugyanis valaki kettőnk közül – lehet, hogy én – felajánlotta, hogy fizet egy hideg csapoltat a másiknak, és ki tudna ellenállni egy hideg sörnek? Gondoltam! Az ember akarata erős, de sajnos vannak határok. Amikor pedig egy pilsenitől feltöltődve folytattuk volna kulturális körutunkat, akkor jött az, hogy: „Ettől az ivástól úgy megéheztem.”, és ha már megéheztünk, akkor nem tehettünk mást, hát ettünk. Telt múlt az idő, mi pedig jártuk az éttermeket, a legjobb ízek után kutatva. Végül azt vettük észre, hogy kulturális kalandorokból átcsaptunk ízvadászokká.
Rövid gasztronómiai sétánk első része kerül most terítékre; „Itáliát látni... és meghalni”, avagy nem csak Olaszországban vannak pizzériák. Nagyon fontos dolog tisztában lennünk a tényekkel! Újvidéken legalább annyi pizzéria van, mint Rómában – ha nem több –, de sajnos jó pizzériából kevés van, pontosabban – eddigi kutatásain alapján – kettő. A pizzákat három csoportra lehet osztani: pizza à la Adria, pizza à la Bologna, illetve pizza à la nagymama.
A pizza à la Adria jellemzői a többi között, hogy pofátlanul vékony tésztából készítik. A feltéteknek gyakran semmi íze, a fűszerezés nem szakszerű, legtöbbször még az oregánót is kifelejtik (ami a pizza alap fűszere.) A pizzák ezen családja nevét arról kapta, hogy az Adriai-tenger partján, Olaszország szegényebb szomszédainál készítik ilyen „spórolós“ és szakszerűtlen módon.
Második a sorban a bolognai. A pizza à la Bologna érdekessége, hogy legtöbbször idénymunkát vállaló egyetemisták készítik. Szerintem az a tény, hogy az olasz konyhát csak filmekből ismerő fiatalok állítják elő ezt a fajta étket, sok mindent elárul. Végül, de nem utolsó sorban pedig itt a pizza à la nagymama, azaz a „kalács”. Tésztája vastagabb, mint két meggyes pite egybevéve, a feltétek eléggé gazdagok, de mivel általában a sajtból van a legtöbb – mert az a legolcsóbb – a többi hozzávaló ízét nem is érezni. De a sajt mellett alapból jól felöntik ketchuppal vagy híg paradicsom lével, hogy még véletlenül se tudjuk élvezni a falatozást.
Sajnos eddigi tapasztalataim és vizsgálataim szerint Újvidék legtöbb olasz éttermében – legyen az akár elegáns, vagy csak egy kis lyuk a város szélén – az általam említett pizzafajták valamelyikét szolgálják fel. Csupán két olyan helyet tudnék említeni, ahol értenek is a dolgukhoz, ahol a pizza az pizza. Aki igazi olasz hangulatra vágyik, az menjen el Szicíliába. Na, nem az igaziba, hanem az Újvidékibe. Zöld, fehér valamint piros asztalterítők, olasz zászlóval díszített plafon, olaszországi tájképek a falon, „Térden állva jövök hozzád”, illetve Don Corleone fényképe, hogy egy percig se feledjük el, hogy hol is vagyunk. A pizza paneja, magyarul tésztája csupán annyira vastag, hogy laktasson. Nem spóroltak a feltéttel, de nincs rajta túl sok. Eléggé fűszeres, de nem vitték túlzásba. Plusz pont, hogy még az illemhelyek is autentikusak. A női mosdón Sophia Loren, a férfimosdó bejárati ajtaját pedig Marcello Mastroianni arcképe díszíti. Tudom, az evés és az illemhelyek említése nem fér meg együtt, de ez az arcképes dolog mégis figyelemfelkeltő apróság. Nekem tetszik. Szóval igazi kis olasz hely Dél-Olaszország szívéből.
Gasztronómiai sétánk végállomása Little Italy, azaz az újvidéki Pizza Doktor, amely hely tipikusan az húszas-harmincas évek Amerikáját idézi. Piros kockás terítők, zsúfolt étkező, ráadásul műanyag székek és asztalok a piciny teraszon, valamint látványkonyha. Aki a doktorhoz betér, annak csak egy panasza lehet, hogy nagyon szeret enni. A pizza pane olaszosan vékony, a hozzávalókat gondosan válogatják. A feltétek inkább ízletesek, mint bőségesek, ráadásul a paradicsomos és egyéb öntetek házi készítésűek, és még extra feltétet is kérhetünk a pizzánkra. Szóval itt aztán ízekre szedhetünk minden falatot.
Szóval ha ezen két helyek valamelyikébe betérünk, akkor nyugodtan idézhetjük a keresztapát:
„Ez egy szicíliai üzenet. Azt jelenti, hogy Luca Brassi a halakkal alszik.“ Most nem akarok senki sem arra biztatni, hogy öntsön cementet a lábára, és miután megkötött, vesse magát a Dunába, csak azt mondom, hogy ha az ember a doktor vagy Szicília pizzáját megízlelte, akkor már volt értelme az életünknek. Szóval, ha Itáliát megízleltük, akkor nyugodtan pihenhetünk a halakkal.
Jövő héten a szárnyasok lesznek az étlapon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >